2011. október 22., szombat

Magyarország, Hosszútávfutás, 2011

A fenti címmel a saját blogomon készítettem egy kis helyzetelemzést a témában.


A képre kattintva lehet eljutni a részletekhez.







korpa

Deák 30 teljesítménytúra futva

Ígértem, hogy ha tudok közvetlenül blogolni, élek a lehetőséggel. Mai friss élményeink jó apropót adnak erre. Hermán Gyöngyi, ált. iskolás matektanárom hívott meg minket. Többeket is invitáltunk a Söjtörről induló Deák-túra teljesítésére, de végül ketten maradtunk Krisztivel. Illetve még két Aszfaltszaggató is teljesítette a húszas távot, Molnár Teodóra és dr. Nagy Zita.

Mivel nem vagyok egy tájékozódóművész, tegnap a Garminra töltöttem a tracket, ami nem volt egyszerű. Rudi bácsi biztosan fogja most a fejét, hogy hogyan lehet valaki ilyen informatikai analfabéta, de nekem csak így sikerült (röviden): A www.turistautak.hu-n találtam egy fájlt, amit a Map Source programmal tudtam a www.gpsies.com számára importálhatóvá tenni. Így már láttam a térképen, de az órára csak rövidítve volt hajlandó kitenni. Később rájöttem, hogy a pontok számát kell csökkenteni és akkor ráfér. Így egy kicsit elnagyolt lett, de tökéletesen működött.
Az indulást későre időzítettük, hogy lehetőleg nyissanak ki a frissítőállomások, mire odaérünk.
Kb. 9.55-kor indultunk. Az út eleje gyermekkoromból ismerős volt. A Deák-kútig. Itt találkoztunk Szendrő Szabolcs hegymászóval, még ő is meglepődött azon, hogy végigfutjuk a 30-at (Aztán még persze sokan). Szép őszi erdőkön, borospincés vidéken kocogtunk keresztül.
Majd állandó iskolai kirándulócélpontom, a Vas-völgy következett. A 2. állomáson volt osztálytársam, iskolatársaim fogadtak. (Meglepődés) A jóféle pálinkát elutasítva teával és pogácsával frissítve köszöntünk el tőlük. Mondták, hogy lesz egy meredek horgos. Ezen addig futottunk, amíg biztosan már nem látnak minket :-) . Eredetileg is így terveztük, de csak a nagyobb emelkedőkön gyalogoltunk. A talaj sáros volt sok helyen, néhol dagonyás is. Elkelt a terepcipő - főleg a lejtőkön, utcai futócipővel gondjaink lettek volna. Jött a pusztaszentlászlói szőlőhegy, 13km után egy borospincében a frissítés forralt borral (kihagytuk), zsíros kenyérrel, pár szót váltottunk a jókedvű túrázókkal. A horgásztó mellett vezetett az utunk, nagyon szép hely. A helyi termálfürdő után balra kanyarodott az út és ezzel elkezdődött a dolog nehezebbik fele. Rögtön egy húzós emelkedő, be Pusztaedericsre, ami nem egy barátságos hely. Az utána következő emelkedő sem. Felértünk a Gáni-hegyre, várt ránk az ellenőrző pont. Frissítő nélkül.
Ez volt 21-nél, üres volt a kulacsunk. Szerencsére találtunk almákat egy fa alatt. Visszafelé egy rövid aszfaltos szakasz (Szompácspuszta) után erdős, füves emelkedős rész után a kritikus utolsó kilométerek már lefele vezettek. 27-nél még lett volna ellenőrzőpont, de még nem ért oda az ember (a célban mondták). A frissítéseket nem futók igényeire tervezték, az biztos. Még a falu előtti földúton kerülgettük egy kicsit a 20-as túrázóit és a 31. km-nél értünk a célba. Megkaptuk a jelvényt, emléklapot, (csodálkozás az időeredményen) bedöntöttünk több pohár vizet és teát.

Ezután még eleget tettünk Gyöngyi szíves meghívásának. Elveszett kalóriáinkat bablevessel és saját termésű gesztenyéből készült sütivel pótoltuk.

Mint a fentiekből kiderült, a túra szűkebb hazám tájain vezetett. Viszont érdekes, hogy az útvonal 80%-a ismeretlen volt.

Track:
http://www.gpsies.com/map.do?fileId=vftrcxcjkhgqmbki

2011. október 20., csütörtök

Hibbant elmével írni a sportról

Miután egyesületünk két kíváló futója (és egyben legszorgalmasabb írói) egy-egy saját blog mellett döntöttek, muszáj lesz az egyesület többi tagjának aktívabbá válnia, hogy életben maradjon a blog.
Nekem sajnos a futásra is alig van idöm, így csak ritkán tudok hosszabb bejegyzéssel jelentkezni. Most is csak egy érdekes szövegrészletet szeretnék itt megosztani. A szerzö Moammer Kadhafi. Nem tudnék az életéröl regényt írni, hiszen nem nagyon kutattam ebben az irányban, de valószínüleg nem téved a Mandiner, ha hibbant elméjünek, diktátornak nevezi. Viszont érdekes, amit a Zöld Könyvében a sportról ír:

A sport

Sportolni mindenkinek kell, s nem szabad hagyni, hogy bárki is a nép helyett tegye ezt. Ostoba dolog lenne, ha a tömegek azért mennének imahelyre, hogy csak bámulják, amint más vagy mások imádkoznak, ők pedig nem vesznek benne részt. Ugyanígy ostoba dolog, hogy a tömegek azért menjenek a sportpályákra, hogy egy vagy több játékost bámuljanak, miközben ők nem vesznek részt a játékban. A sport olyan, mint az ima, az evés, a fűtés vagy a szellőztetés. Ostobaság lenne, ha tömegek azért mennének egy étterembe, hogy azt bámulják, amint egy vagy több ember eszik. Az is ostobaság lenne, ha hagynák, hogy egy vagy több ember élvezné helyettük a fűtés vagy szellőztetés örömét.”
forrás: http://mandiner.blog.hu/2011/02/22/muammar_al_kaddafi_a_zold_konyv

Szerintem néha megtekinthetünk egy-egy sporteseményt, ez nem bün, de ne feledkezzünk mi magunk nagyon aktívak lenni! Hajrá!

2011. október 18., kedd

Váratlanul jó eredmény a hazai versenyen

Két gyengén sikerült félmaraton után idén harmadszor is nekifutottam a távnak. Nem mintha most gyorsabbnak érezném magam, de azért bíztam benne, hogy végre összejön egy jó verseny, és egy picit helyrebillentem vele az önbizalmamat.

Hogy miképpen sikerült a futás, és hogy egy régi edzésen kivel találkoztam a versenynek helyet adó bicikliúton, az kiderül az új futóblog-omba írt bejegyzésből:


2011. október 17., hétfő

Sikeres Holdraszállás!


Az egész a Kanizsai Futóklub ötletével kezdődött: 2009 elején egy baráti versengésre hívtak ki bennünket: számoljuk a tagok által lefutott összes km-eket hónapról hónapra, és majd év végén meglátjuk, melyik város csapata lesz a nyertes. Hogy garantáltan véresen komoly tétre menjen a dolog, értékes nyereményt is kilátásba helyeztek, talán sikerül szó szerint visszaidéznem a versenyszabályzat idevonatkozó passzusát: "A győztes jutalma: nagy dícséret." :-D

A történelemkönyvek krónikái szerint az első évben a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók nyerték a nemes küzdelmet 59155:47519 arányban, és bezsebelhették a nagy dícséret mellé a testvérklub ajándékát, egy igazán impozáns serleget. De ezzel aztán vége is volt az udvariaskodásnak kanizsai részről: azon nyomban ki is jelentették, hogy a következő évben vissza fogják hódítani a vándorkupát. Ígéretüket be is váltották: 2010-ben 80007:55722 arányban a Kanizsai Futóklub teljesített több km-t. 

Az idei évre adta magát az ötlet, hogy folytassuk az addig "összefutott" km-ek gyűjtését, de immár nem egymás ellen, hanem közösen, és legyen a közös cél a Föld-Hold távolság elérése, azaz 384.403 km. Október hónapra (immáron 119 résztvevővel) sikerült is elérni a nagy célt, és a bagodi verseny után egy közös kis kocogással jelképesen végrehajthattuk a "Holdraszállást"!

Gratulálunk minden résztvevőnek, és talán nem túlzás elmondani, hogy a végig sportszerű versengés igazi győztese a barátságon alapuló, a Kanizsa-Egerszeg ellentétre fittyet hányó kiváló kapcsolat a két klub között!


Az egyes évek egyéni teljesítményei ezen a címen láthatók: Hold-expedíció

A három évet összesítve az alábbi futók gyűjtötték a legtöbb km-t:
19.121 km Lubics Szilvia dr.
13.881 km Korpics Attila
13.727 km Lakatos Roland
11.720 km Sznopek József
11.472 km Szabó Béla
10.645 km Käsz Ferenc

Végezetül hadd köszönjem meg a kanizsai kollégák munkáját, akik az évek során szervezés és adminisztráció tekintetében segítették a versengés menetét, külön kiemelve Vajda Anita, Sznopek József és Lubics György munkáját!

2011. október 16., vasárnap

Szaggasd az Aszfaltot, Sipos Ferenc Emlékverseny 2011-10-16 Maraton (versenyen kívül)

Sajnos személyes okok miatt nem jutottam el idén a múlt heti Graz Marathonra, de semmiképpen sem szerettem volna, hogy kimaradjon idén egy teljesített maratoni táv, így a keszthelyi feladásom után az jutott eszembe (azaz csak pár hete), hogy a saját versenyünkön tesztelem hosszú távú gyorsaságomat.

Előnye, hogy nagyon gyors a pálya, kevés szinttel, sok ismerőssel; hátránya, hogy kutya sem fogja látni az elért időeredményemet, hisz félmaraton a leghosszabb hivatalos szám. Nyilván, ha az kellően hitvány, nem is annyira hátrány már, de egy PB elrejtése már maradandó károsodást okozhat az ember lelkivilágában :)

Felkészülés: idén valamiért összejöttek a dolgok. Élvezem is a futást (ráadásul az edzéseket is), és a helyezések is kicsit elegánsabbak lettek, mint vártam. A téli-tavaszi térdsérülésem szerencsére csak rövid távon vetett vissza, ez elengedhetetlen az én koromban már ahhoz, hogy ne menjen rá a fél szezon. Keszthelyen a maraton viszont borzalmasra sikeredett, OK, hogy kánikulában olvadozott mindenki az aszfalton, de hogy ennyire összeessek féltávnál, az annál is inkább elgondolkoztató, hogy kifejezetten megszoktam addigra már ahetek óta jellemző hőséget. Az UltraBalaton váltó 40 kilométere (2h53m) június végén már kissé helyrebillentette a lelki békémet, ám ott minden csapat másképp osztotta meg a saját távját, így nem volt igazi verseny.

Közvetlen előzmények: két kulcskérdés maradt: ne hátráltasson se betegség, se sérülés, illetve a rápihenés időszakában ne erőltessem túl magam, mint tavaly Güssing előtt. Előbbi szerencsére összejött, utóbbi viszont olyannyira, hogy közel egy hónapja futottam az utolsó hosszúmat, azóta csak rövidebb versenyeken szerepeltem (ez azért aggasztott is).




A futás maga: negyed óra bemelegítés után 8:50-kor indultam, Asi, Bandi és Jani már ott rendezkedtek a rajtban. Azaz Bandi inkább csak velem beszélgetett :) Előzetesen 45 perces hosszakat akartam (10.55km), és csak egy-egy etap végén néztem rá az órámra, megnézni, ez mennyire tartható. Az első hátszeles „odaút” könnyedén ment, a végén pedig láttam, hogy 43’48”, gondoltam is, már van 72mp előnyöm.



Aztán visszafelé a szembeszél érezhetően kissé megrogyasztott, ittam kevés Gatorade-et és egy gélt is letoltam 18-nál, majd elkezdtem aggódni, mi lesz itt, ha így megy ez a továbbiakban is...



A tömeg pár perccel visszatértem előtt startolt, így néha sokakat kellett szemből „lekezelnem”. 1h27’14” a féltáv, már majd’ 3 perc előnnyel bírtam. Jól estek Keszi szavai, aztán iramodhattam is már a mezőny után. Igazán itt akadtak nehéz pillanatok, pedig rengeteg mindenki mellett elmentem... Aztán egy kis Gatorade valamelyest helyretett, de csak arra tudtam gondolni, ha megmarad a szerzett előnyöm, akkor visszafelé szembeszélben már csak arra törekszem, hogy ennyinél ne veszítsek többet. (azaz 48 perc is elég lesz a végéig a 3 órához). Csodák csodájára a fordítónál 43’06”-ot jelzett a Garmin, azaz még nyertem közel 2 percet, valószínűleg ezért is esett kicsit nehezebben a 21.-től 32. kilométerig tartó rész.






Innen már éreztem, ha nem állok fejre, itt már nem lesz gond. Az utolsó negyedtávon már nem is éreztem akkora szelet, mint előzőleg és kifejezetten jól esett, hogy végre gyorsabb futókat érhetek utol (Ági, Andi, Oli, Dávid Attila tőlünk), extra lendületet adott minden egyesületi tag látványa.




A vége 2h54m07s lett (Roli futott velem a legvégén), azaz a „negative split” is sikerült, a második fele gyorsabbra sikeredett az elsőnél.

A négy hossz tempói (átlagpulzus):

4’09”(153), 4’07”(158), 4’05”(163), 4’09”(164).

Mondhatnám, hogy ha versenyen futok, biztosan sokkal jobb eredményt érek el, de ebben nem igazán hiszek. Egyrészt az ember bentragadhat a tömegben (mint Roli tavaly Grazban), másrészt szokott zavarni, ha mellettem futnak azonos tempóban, ezen javítanom kell majd.
Persze a versenyhangulat ellenben sokat segíthet.

Nem hiszem, hogy jelentősebben áttérek maratonra, bár kétségtelen, hogy nagyobb potenciál van benne, mint a rövidebb távokban – legalábbis az én esetemben. Azért szilveszterkor még bármi lehet :)

Gratulálok mindenkinek, a szervezésről pedig csak a legmagasabb fokon lehet szólni!!!

2011. október 9., vasárnap

Kis Balaton kör 35km - Lőrincz Endre beszámolója

Mai nap kivételesen én is rajthoz álltam, nem sok versenyre megyek el de van egy kettő amit erő felmérésből megcsinálok. A Kis-Balaton körbefutása is ezek közé tartozik, - ha már a nagyot nem tudom körbe futni :) . Reggel kicsit korán keltem mivel lányomat be kellet vinnem úszást oktatni 8 órára Keszthelyre. Ez magával hozta, hogy kicsit korán értem Zalakarosra. az idő napsütéses volt viszont a szél fújt egy keveset. Gondolkodtam mit vegyek fel végül a szél dzsekit magamon hagytam. A rajt a szokáshoz híven :) kicsit késet, de a hangulat jó volt így fel sem tűnt.

Mivel edzés futásnak terveztem felpakoltam magam rendesen csoki, iso gél még fél liter vizet is vettem magamhoz, pedig tudtam a frissitések jól elvannak osztva. A rajtnál hátul helyezkedtem el ne akadályozzam akik komoly versenyre készülnek. Angyalosi Dani barátommal indultam a távnak, de pár száz méter után elváltunk én kicsit erősebb tempót terveztem. Felkészültem, hogy a távot egymagamban futom így MP3 lejátszót is vittem magammal.

Nagyjából így is volt az elsők nagyon hamar elmentek, a lassabbak lemaradtak Karos végére már csak magam voltam (de legalább jó volt a társaságom). Mivel mindenem meg volt az első frissítőknél meg se álltam csak a táv fele után két frissítőnél vettem magamhoz vizet és szőlő cukrot.. Súlya volt amit cipeltem így igyekeztem azt csökkenteni, 2 dl vizet hagytam azért a végére biztonsági tartaléknak.

Nagyradán egy kék pólós srác tünt fel de nem tudtam az én távomon fut-e így nem igen erőlködtem, hogy utol érjem. Kellemes 4,50- 5.00 tempóban futottam a zene jó, igazán jól éreztem magam. Öltözékem volt kérdéses hol így hol úgy gondoltam. Szélcsendes helyeken melegem volt, viszont a szelesebb helyeken jó volt a dzseki. Gondoltam vmelyik frissítőnél leadom, de már bele izzadtam akkor meg fáznék, így maradt. Újszabari fordulónál a gáton rendesen fújt a szél, de nem igen zavart teljesen komfortosan éreztem magam, tempót is tartottam.

A gát után mikor a bicikliútra fordultunk ismét a távolban láttam a kék pólós srácot, egy pillanatra arra gondoltam utána eredek, de aztán maradtam a megszokott tempómnál. Balatonmogyoród előtti egyenesben viszont úgy éreztem közelebb kerültem hozzá. Elfutni nem akartam magam,de gondoltam megfogható ezért a tempón kicsit gyorsítottam. Kitűztem magamnak a célt Zalakomárig utol érem. Meg kell jegyeznem hátulról utolérni valakit jobb mint akit utolérnek.

Kényelmesen tudtam a sebességem szabályozni, hogy el ne fussam magam - párszor kísértett a gondolat, hogy neki eredjek :). Lassan de biztosan fogyott a távolság, majd Zalakomár táblánál terv szerint utolértem, illetve meg is előztem. Ezek után a cél az volt, hogy minél előbb ellépjek, ne keljen a végén erőlködnöm :) . Próbáltam tartani a 4.50 körüli sebességet, nagyon hátra felé nem néztem inkább a futásra koncentráltam. Az utolsó három-négy kilométernél hátra nézegettem, de senki nem volt a látóhatáron, így nyugodt tempóban futottam a cél felé.

Zalakomár után Karos felé fordulva nagyon erős szél nehezítette a haladást. Ez túl jól nem eset :) , de azért ezt is leküzdöttük. A végén még egy kis sprintre is futotta. Így a 35 km-et 2.50.14-el teljesítettem. Közérzetem végig jó volt, semmi problémám nem volt, talán a talpam bírta kevésbé az aszfaltot, futás után ez kicsit érzem, ha rá állok.

Beérkezés után, lepakoltam a magamra aggatott felszerelést :) és lazítás képen Dani barátom elé kocogtam, hogy buzdítsam a cél előtt. Így még 5 km-et sikerült a versenyen kívül hozzá tennem a mai teljesítményemhez.Jó futás volt, meglepően jól ment a futás ahhoz képest, hogy idén talán nem is futottam ilyen hosszú távot és az edzések se sűrűn követték egymást :) Az abszolút első Rudolf Tamás lett 2.32.28-as eredménnyel, én az időmmel a korosztály első helyét sikerült begyűjtenem.

Gratulálok mindenkinek aki ezen a hétvégén futott.Endre

II. Felsőhegyi futás 10.38km 2011-10-09

Ez a verseny kimaradt volna idén, ha végül eljutok a szintén ma megtartott Graz maratonra, de a körülmények másképp alakultak. Legutóbb itt harmadik lettem egyébként. Tavaly a maratonom előtti hétvégén (mint amilyen ez is) félmaratont futottam, ráadásul két napra egy 35km-es kemény edzés után, így most ahhoz képest szinte csak pihengettem. De azért mégsem teljesen.

Viharos északi szél és 10 fok, de alapvetően napos idő fogadott minket (ZASZ különítmény: Ági, Kriszta, Sólyom, Asi, Bandi), így a bemelegítést hosszúban végeztem, de azért a rajtra már újjatlanban toporogtam (de nem vacogtam) a rajtnál. Mondanom sem kell, senki más nem öltözött ennyire lengén, nem mintha ezen bármi is múlott volna.

Mint az Irottkőnél, most is a Fábrics Gábor-Garami Árpi duó után eredtem (előbbi csak 5km-t vállalt ezúttal), bár az elején még Sólyom (10km) és egy másik futó is gyorsabban kezdett nálam. Aztán amint rendeződtek az erőviszonyok, olyan száz méterrel már meg is lépett az élen álló páros.

A pálya 2 db 5.2km-es körből állt: egy elnyújtott emelkedő után következett egy kissé meredekebb lejtő (ez mind terepen), majd vissza a faluba, ahol már aszfalton zajlott a verseny. Körönként 45m volt a szint.

Térkép.

Na, ott tartottunk, hogy le voltam maradva. A lefelén és a kör második felében már sikerült annyira regenerálódnom, hogy teljesen felfutottam a Fábrics Gabira, aki mindössze 5 másodperccel ért be előttem az első kör végére, ami ugye neki a verseny végét jelentette. Kár, hogy nem csapunk össze félmaratonon Bagodban :) Sőt, talán az Árpi és a Gadányi Bálint-Koló duó is elindul, ahogy tudom, így a Rolinak nem lesz egyszerű dolga.

A Garami Árpi ekkorra viszont már fél perccel előttem járt, én pedig kb. ugyanennyivel a Sólyom előtt. A második körben sikerült hasonló időt futnom, mint az elsőben, a hosszú lankás emelkedő kifejezetten jól ment, de sajnos nem közelítettem az elsőhöz, a végéig megmaradt az előnye, talán még növelni is tudta kissé.

Az időm 39’50” (19’50”+20’00”) lett, ez 3’50”-es tempó (163-as pulzus), ha beleszámítjuk a viharos szelet és a szintet, elfogadhatónak gondolom.

Hiányérzet csak amiatt maradt bennem, hogy talán a második kört még jobban megnyomhattam volna, de ez akkor sikerülhetett volna csak, ha közelebb vagyok az Árpihoz és vérszemet kapok, de ez most elmaradt.

Sólyom érkezett 3.-nak egy perccel mögöttem, most is jól ment, akár a Szőlőhegyi-, akár az Irottkő futáson.

Ági egyébként elhozta a női vándorkupát, gratulálok neki is.

2011. október 1., szombat

XXIX. Irottkő futás 18.6km 2011-10-01

Lényegében csak egy hete szereztem tudomást ennek a méltán népszerű hegyi versenynek az időpontjáról és mivel nem ütött semmi más eseményt, no és már korábban is szimpatikusnak tűnt, gondoltam, miért ne? 18.6 km és több mint 600méter szint. Ez ilyenkor október elején még nem az én világom, de egész megbízható formát mutattam az utóbbi hetekben, sikerült a Kanizsai Félmaratonon és a Szőlőhegyi versenyen is jól futnom.

A számos Aszfaltszaggató klubtárs látványa igazán felemelő volt ezen a csodás napon, így már eleve nem is lehetett gyászos a hangulat, noha ismerve a pálya nehézségét, igencsak benne lehetett mindenkinél a zabszem a gatyában (Bandinál a végén ez kis híján szó szerint is megtörtént, bár nem konkrétan zabszem formájában :) ).






Szintrajz



Csapjunk is a közepébe: pontosan 107-en voltunk, a rajt után a jelenleg is (terep)triatlonos klasszis Hóbor Péter azonnal elhúzott, róla tudtuk, hogy más kategória. Én a Garami Árpi-Fábrics Gabi duót vettem üldözőbe, azért némileg tartalékolva, bár egy-egy erdei kaptatón szó sem lehetett erről, hisz akkor konkrétan meg kellett volna állnom... A sima futómozdulat megtartása sem volt leányálom a néha 30% feletti erdei ösvényeken.




Rajt, a kép bal szélén tolnak bele az árokba


Mégis, a Szent Vid kápolnánál lévő fordítóig (nem volt túlzottan sem a Sólyom, sem Bálint lemaradva) nem éreztem vészesnek a dolgot, azt viszont megjegyezném, hogy szerintem köszönő viszonyban sem volt a valóság a Rudi szintrajzával, legalábbis érzésre :)

Az aszfaltos, lankásabb felfeléken azt vettem észre, hogy mintha nekem menne legkönnyebben hármunk közül (döbbenten álltam, azaz futottam ennek tudatában), a lefeléken pedig rendesen engedtem neki a gyeplőt, konkrétan annyira, hogy alaposan meg is léptem egy veszélyes downhilles részen, így már nemcsak dobogóért, hanem az ezüstéremért voltam versenyben.

11km-nél azonban elvétettem egy balkanyart (egyszerűen nem láttam meg a máshol egyébként kifogástalan szalagozást a fákon) és lezúgtam egy meredek horhosba, ami egyszer csak abbamaradt... Árpi jött mögöttem, de addigra éppen annyira lemaradt, hogy nem is látta a malőrt, ő jó irányba ment, Gábor viszont szintén belefutott a csőbe, pedig engem nem is láthatott.

Anyázás, szitkozódás nem volt, de szinte csak visszamászni tudtunk a pályára a meredek avaros szakaszon, közben a fél mezőny persze szépen elhaladt.
Sikerült azért olyan 8-10 futót (1:30-on belül végző futókat is) még visszaelőzni, sőt a Gabi is elmaradt közben. Itt már akadtak azért érdekes részek (vagy rövidebb meredek, vagy hosszú lankás, vagy hosszú és meredek), ahol már éreztem a combjaimat rendesen, de ahogy láttam, a többiek még jobban. Végig tudtam tartani a futómozdulatot, pedig néha kedvem lett volna sétálgatni.

Erőm alapján úgy érzem, jogosan számíthattam volna az abszolút 2.-4. helyek egyikére, de ezt már sajnos soha nem tudom meg...
Nem is láttam, mennyi lett a hivatalos időm (kiderült: 1:27:38), de ez nem adhat támpontot sem, hisz plusz 700 méter, nem kevés szint (25-30 méter) és gyaloglás is volt benne. Pulzus 162 átlagosan, ha éles a verseny, ez magasabb lett volna biztosan.

Pulzus- és sebességgörbe.


Eredmények.

A pálya egyébként lenyűgözően szép és változatos, a hangulat úgyszintén és ha nincs ez az eltévedés, az eredmény tehette volna fel az i-re a pontot.



ZASZos résztvevők még: Kriszta, Sifter Andi, Cseh Andi, Gyömbér Viki, Rudi, Bálint, Oli, Sólyom, Bandi, Sergyán Gabi, Németh Jani, Völler Feri és az utolsó pillanatban még Edit is megjelent a múlt heti fantasztikus 24 órás veronai versenye után. (légyszi szóljatok, ha kihagytam valakit)