2011. október 9., vasárnap

II. Felsőhegyi futás 10.38km 2011-10-09

Ez a verseny kimaradt volna idén, ha végül eljutok a szintén ma megtartott Graz maratonra, de a körülmények másképp alakultak. Legutóbb itt harmadik lettem egyébként. Tavaly a maratonom előtti hétvégén (mint amilyen ez is) félmaratont futottam, ráadásul két napra egy 35km-es kemény edzés után, így most ahhoz képest szinte csak pihengettem. De azért mégsem teljesen.

Viharos északi szél és 10 fok, de alapvetően napos idő fogadott minket (ZASZ különítmény: Ági, Kriszta, Sólyom, Asi, Bandi), így a bemelegítést hosszúban végeztem, de azért a rajtra már újjatlanban toporogtam (de nem vacogtam) a rajtnál. Mondanom sem kell, senki más nem öltözött ennyire lengén, nem mintha ezen bármi is múlott volna.

Mint az Irottkőnél, most is a Fábrics Gábor-Garami Árpi duó után eredtem (előbbi csak 5km-t vállalt ezúttal), bár az elején még Sólyom (10km) és egy másik futó is gyorsabban kezdett nálam. Aztán amint rendeződtek az erőviszonyok, olyan száz méterrel már meg is lépett az élen álló páros.

A pálya 2 db 5.2km-es körből állt: egy elnyújtott emelkedő után következett egy kissé meredekebb lejtő (ez mind terepen), majd vissza a faluba, ahol már aszfalton zajlott a verseny. Körönként 45m volt a szint.

Térkép.

Na, ott tartottunk, hogy le voltam maradva. A lefelén és a kör második felében már sikerült annyira regenerálódnom, hogy teljesen felfutottam a Fábrics Gabira, aki mindössze 5 másodperccel ért be előttem az első kör végére, ami ugye neki a verseny végét jelentette. Kár, hogy nem csapunk össze félmaratonon Bagodban :) Sőt, talán az Árpi és a Gadányi Bálint-Koló duó is elindul, ahogy tudom, így a Rolinak nem lesz egyszerű dolga.

A Garami Árpi ekkorra viszont már fél perccel előttem járt, én pedig kb. ugyanennyivel a Sólyom előtt. A második körben sikerült hasonló időt futnom, mint az elsőben, a hosszú lankás emelkedő kifejezetten jól ment, de sajnos nem közelítettem az elsőhöz, a végéig megmaradt az előnye, talán még növelni is tudta kissé.

Az időm 39’50” (19’50”+20’00”) lett, ez 3’50”-es tempó (163-as pulzus), ha beleszámítjuk a viharos szelet és a szintet, elfogadhatónak gondolom.

Hiányérzet csak amiatt maradt bennem, hogy talán a második kört még jobban megnyomhattam volna, de ez akkor sikerülhetett volna csak, ha közelebb vagyok az Árpihoz és vérszemet kapok, de ez most elmaradt.

Sólyom érkezett 3.-nak egy perccel mögöttem, most is jól ment, akár a Szőlőhegyi-, akár az Irottkő futáson.

Ági egyébként elhozta a női vándorkupát, gratulálok neki is.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én egy 5.2 km-es körön lévő 45m szintet nem tekintenék km-átlagot erősen befolyásoló tényezőnek. Pl. én szombaton egy 7.8 km-es tájfutópályán 220m szintet küzdöttem le sétálva-kocogva, mégis a nálam “kicsit” gyorsabbak is a kevés szintet érzékelve úgy tekintettek erre a versenyre, mint ami jó felkészülés volt az alföldi országos bajnokágra.
De hát én csak egy tájfutó troll vagyok.

korpa írta...

Troll: megkérdezheted a tájfutó főnöködet, hogy ő síknak nevezné-e a pályát, de a tájfutó csapattársaidat is, mert ŐK indultak - veled szöges ellentétben :)