Szilveszteri MMM 24 km, tesztfutás leírása.
korpa
2011. november 27., vasárnap
2011. november 26., szombat
2011. november 14., hétfő
A futás a világ legegyszerűbb dolga (lenne?)
Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy mennyire kevés is kell ahhoz, amit sokan azért nem érnek el, mert azt gondolják, hogy mennyire sok kell hozzá.
Ez a bejegyzés arról is fog szólni, hogy kizárólag szorgalommal és alázattal is lehet előbbre jutni és akkor csak nagyon keveset kell/lehet a körülményekre fogni.
Kezdem azzal, hogy nem akarok sokat mellébeszélni, ahol tudom, ott a számok nyelvén fogok szólni.
Lényegében 2008-ban kezdtem a futást, előtte kondizgattam, országúti kerékpároztam és duatlonoztam (versenyszerűen is), még korábban pedig kispályás fociztam. Talán a legutóbbiban szorult belém némi tehetség, a többiben felejtős produkciókat nyújthattam. Legalábbis semmiféle érdemleges eredmény nem jut most eszembe.
Ennyit akkor erről, magyarán pozitívumot nemigen tapasztaltam kiváló genetikai adottságaimból adódóan, mert hát azzal nem rendelkeztem. Mondjuk azt, hogy egy pizzától még nem híztam el disznó módjára, de ezt azért az emberek jelentős hányada elmondhatja magáról. Kivéve, ha két, három, négy, stb. mennyiségekben méri már az adagot.
Ha már a pizzánál tartunk: étkezés. Sokan meg szoktak lepődni, de nem élek táplálékkiegészítőkkel a legalapvetőbb dolgokat leszámítva: egy kis izotoniás ital hébe-hóba, némi magnézium-kálium por, ha éppen eszembe jut, maratonok közben pedig gél. Amúgy pedig csak amit elém tesznek, vagy magam elé teszek, plusz sok csoki, némi „hazai” gyümölcs, ilyesmi. Mint sok más gyarló ember esetében a világon, csipsz és gyorskaja is jut belém, még ha nem is gyakran. Ebben sem nevezhetem különlegesnek magamat, sőt!
Stressz? Mert hát ez is sok mindent befolyásol. Alkalmazottként nem akkor kelek, amikor nekem tetszik, ha meló van, meg kell csinálni, ha szart csinálok, le vagyok …va. Normál stresszhelyzetek, talán kicsit jobb stressztűrő képességgel, mint az átlag, de ebben sem vagyok biztos.
Lássuk csak, mi kell még az eredményességhez? Ja igen, futni, tényleg.
Mi kell hozzá? Szorgalom, alázat, a mozgás szeretete, saját korlátaink ismerete és tudatosan felépített edzésmunka. Csak egyik ne legyen meg és máris borul a bili.
Nincs szorgalom? Egyre nehezebben fogsz elindulni.
Nincs alázat? Hamarosan kudarcot vallasz.
Nem szeretsz sportolni? Előbb-utóbb belefásulsz.
Nem ismered a határaidat? Folyton megsérülsz.
Edzésmunka? Akkor itt jöjjenek a számok:
Futott kilométerek az utóbbi években: 2008: 2728km, 2009: 4779km, 2010: 5345km, 2011: kb. 5100. Időráfordítás: heti 8-10 óra. Vajon sok ez? Alig több annál, mint amit az orvosok egy átlagembernek, mint mozgásra fordítandó időt javasolnak. OK, hogy alacsonyabb intenzitással, de sokkal kevesebb időt az sem „rabol” el a hétköznapokból.
Eredmények alakulása (félmaraton): 1:29(2008), 1:26 és 1:23(2009), 1:22 és 1:19(3-szor is, 2010) , 1:18:31 (2011). De a többi versenyszámban is folyamatos a fejlődés.
Elsősorban annyi kellett hozzá, hogy csináljam. Nem azért mert kell, hanem mert már az életvitelem részévé vált, ez olyan mint a teljesen inaktívaknál a TVnézés, nekik sem nyűg. Nem ördöngösség és nem hókuszpókusz, szorgalommal sok mindenre választ kaphatunk, nélküle viszont csak fanyaloghatunk.
Meg lehet kérdezni Rudit, Keszei Krisztát és Bandit, csak mint a legutóbbi időszak "gyorsulási versenyének" felfedezettjeit, de sorolhatnám szerencsére legalább a fél ZASZ-t, aminek nagyon örülök. (Jó lenne, ha más is leírná a gondolatait ezzel kapcsolatban, vagy cáfoljon meg, ha más a véleménye) No és a legfontosabb: olyat viszont nem ismerek, aki a kvalitásai és teljesítménye ellenére csak vegetálna és nem jut egyről a kettőre. Mert végül aztán a befektetett munka kifizetődik…
2011. november 13., vasárnap
Mézes Emese Csenge
Hosszú történet ez.
Gondoljátok, hogy legalább kilenc hónap, de még annál is hosszabb.
Szóval Botond Csegő születésével kezdődik, ahol ott voltam, Évi erős nyomására. Akkor meglepően jól bírtam a megpróbáltatásokat. Évinek persze ezek után egyértelmű volt, hogy a következő szülésnél is ott leszek. Nekem is egyértelmű volt. Hogy nem leszek ott. Egyensúlyozva a családi béke e tekintetben figyelembe vett igencsak vékony jegén, sikerült "elintéznem", hogy a jó doktor bácsi teljes mértékben tudott koncentrálni a lányom születésre és nem arra, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról.
November 5-re volt meghatározva a születési dátum, de mindig hozzátették, hogy simán jöhet hamarabb is, mert a jelek erre utalnak. Nekem mindennap stressz volt az életem, hogy akkor éppen milyen indokkal ne kelljen bemennem a szülésre.
Azt már tudtuk, hogy lány lesz, így annak a lehetősége, hogy a 2. gyermekem rajtengedély száma csupa egyes lesz hamar elúszott.
Hogy nem született meg a kiírt időpontra és semmi jelét nem adta, hogy sietne megérkezni; felvetődött bennem, hogy akkor "bírja már ki" 11.11.11-ig.
De mivel nem rendeltünk semmi természetellenes dolgot, végül Emese Csenge a nagy fétis nap után egy nappal született meg. Valamit megsejthetett, mert keretbe foglalta a rajtengedélyszámát: 2111112ME
Mivel azt gondoltuk, hogy az ominózus napon már rég letudjuk a születés szépséges fájdalmát, Évi már korábban elengedett Sárvárra félmaratont futni.
Mivel ezt nem vonta vissza, megúsztam a szülőszobai összerogyást.
Reggel, készülődés közben, már tudtam, hogy elindult a dolog, de délelőttre nem jósoltak semmi végeredményt. Már próbáltam a 10.30-as versenyre bemelegíteni, amikor jött a telefon, hogy 10.04-kor megszületett a lányom 4,1 kg-mal és 52 cm-rel.
A hír, és annak továbbadása, a jelentkezéskor felgyülemlő sor, Csegő, és a váltópontokra eljutás megszervezése azt eredményezte, hogy 1 cm bemelegítés nélkül álltam oda a rajthoz. Ez akár rossz jel is lehetett volna, de szerencsére nem lett semmi gond.
Az előzetes terv az volt, hogy az emelkedő lábáig éppen 4:00 belül maradni, minél előbb feljutni és a lefelében visszahozni a 4:00 percen belüli átlagtempót.
Az elején simán ott voltam a vezetők mögött, de láttam a Garminon, hogy ez nekem túl gyors lesz és szépen visszaálltam egy lassabb fokozatra. A "hegy" lábáig 3:55-ös tempót futottam.
A felfele 4:39 lett, az átlag pedig így 3:59.
Mivel a maradék rész átlaga is ez lett. összességében 1:22:57-es idővel 3:59-es átlaggal értem célba abszolút 6. helyen.
Teljes mértékben megelégedve magammal, hogy hoztam a kitűzött célt.
S mivel önző módon azt szeretném, hogy Emese Csenge is szeresse a futást, a tájfutást, képzeletben az ő kis lábaiba tápláltam e félmaraton kilométereit.
Aztán este hazaérve jutott némi alkohol is a szervezetembe, amit Évi az etetésnél jótékonyan nyugtázott.
Ha Te is szeretnéd, hogy e kisleány szeresse a futást, Te is táplálj a lábaiba néhány kilométert a következő futásodból. Nem kell hozzá semmilyen ördöngős technika, csak a képzeleted.
Gondoljátok, hogy legalább kilenc hónap, de még annál is hosszabb.
Szóval Botond Csegő születésével kezdődik, ahol ott voltam, Évi erős nyomására. Akkor meglepően jól bírtam a megpróbáltatásokat. Évinek persze ezek után egyértelmű volt, hogy a következő szülésnél is ott leszek. Nekem is egyértelmű volt. Hogy nem leszek ott. Egyensúlyozva a családi béke e tekintetben figyelembe vett igencsak vékony jegén, sikerült "elintéznem", hogy a jó doktor bácsi teljes mértékben tudott koncentrálni a lányom születésre és nem arra, hogy engem fel kelljen mosni a padlóról.
November 5-re volt meghatározva a születési dátum, de mindig hozzátették, hogy simán jöhet hamarabb is, mert a jelek erre utalnak. Nekem mindennap stressz volt az életem, hogy akkor éppen milyen indokkal ne kelljen bemennem a szülésre.
Azt már tudtuk, hogy lány lesz, így annak a lehetősége, hogy a 2. gyermekem rajtengedély száma csupa egyes lesz hamar elúszott.
Hogy nem született meg a kiírt időpontra és semmi jelét nem adta, hogy sietne megérkezni; felvetődött bennem, hogy akkor "bírja már ki" 11.11.11-ig.
De mivel nem rendeltünk semmi természetellenes dolgot, végül Emese Csenge a nagy fétis nap után egy nappal született meg. Valamit megsejthetett, mert keretbe foglalta a rajtengedélyszámát: 2111112ME
Mivel azt gondoltuk, hogy az ominózus napon már rég letudjuk a születés szépséges fájdalmát, Évi már korábban elengedett Sárvárra félmaratont futni.
Mivel ezt nem vonta vissza, megúsztam a szülőszobai összerogyást.
Reggel, készülődés közben, már tudtam, hogy elindult a dolog, de délelőttre nem jósoltak semmi végeredményt. Már próbáltam a 10.30-as versenyre bemelegíteni, amikor jött a telefon, hogy 10.04-kor megszületett a lányom 4,1 kg-mal és 52 cm-rel.
A hír, és annak továbbadása, a jelentkezéskor felgyülemlő sor, Csegő, és a váltópontokra eljutás megszervezése azt eredményezte, hogy 1 cm bemelegítés nélkül álltam oda a rajthoz. Ez akár rossz jel is lehetett volna, de szerencsére nem lett semmi gond.
Az előzetes terv az volt, hogy az emelkedő lábáig éppen 4:00 belül maradni, minél előbb feljutni és a lefelében visszahozni a 4:00 percen belüli átlagtempót.
Az elején simán ott voltam a vezetők mögött, de láttam a Garminon, hogy ez nekem túl gyors lesz és szépen visszaálltam egy lassabb fokozatra. A "hegy" lábáig 3:55-ös tempót futottam.
A felfele 4:39 lett, az átlag pedig így 3:59.
Mivel a maradék rész átlaga is ez lett. összességében 1:22:57-es idővel 3:59-es átlaggal értem célba abszolút 6. helyen.
Teljes mértékben megelégedve magammal, hogy hoztam a kitűzött célt.
S mivel önző módon azt szeretném, hogy Emese Csenge is szeresse a futást, a tájfutást, képzeletben az ő kis lábaiba tápláltam e félmaraton kilométereit.
Aztán este hazaérve jutott némi alkohol is a szervezetembe, amit Évi az etetésnél jótékonyan nyugtázott.
Ha Te is szeretnéd, hogy e kisleány szeresse a futást, Te is táplálj a lábaiba néhány kilométert a következő futásodból. Nem kell hozzá semmilyen ördöngős technika, csak a képzeleted.
Sárvár Fürdő Félmaraton
Az elmúlt néhány hetem úgy alakult, hogy majdnem minden hétvége versennyel vagy hosszú futással telt. Mivel mindkét klasszikus számban eddig megfutottam, amit szerettem volna és ezzel új PB-k születtek, a sárvári versenyre különösebb elvárás nélkül érkeztem. Nem tudtam megbecsülni, hogy a múlt heti maraton mennyire fogja befolyásolni a teljesítményemet, bár az bizakodásra adott okot, hogy az eheti 2 edzés izomlázmentesen és jólesően ment.
Nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen időt fogok futni. Bár az eszembe jutott, hogy tavaly is itt javítottam tavasszal és ez egy gyors pálya.
A rajtnál igyekeztem előre állni, hogy ne kelljen túl sok embert kerülgetni. Gyorsan kezdtem, a 2. boly után futottunk néhányan egymástól kisebb távolságokra. Bálint ért mellém még az elején, aztán meglepve láttam, hogy nem lép el tőlem. A 4 perc alatti első három-négy kilométer ijesztően hatott az órámra pillantva, bár nem esett rosszul. Eszembe jutott, hogy a 100 km-es váltókor ez csúnyán megbosszulta magát, de az ellenfelek húztak magukkal. A mi mezőnyünk nem volt olyan eseménydús és izgalmas, mint Korpáéké. 7 km-nél ment el mellettünk egy fiatalabb srác, egyébként egy somlói sólyommal futottunk végig együtt, az össztáv alatt végül 100 m-t kaptam tőle.
Az emelkedő tisztázta nálunk is az erőviszonyokat. Bár engem is nagyon megfogott( 4:10-es addigi átlagtempót 4:16-ra emelte), két vetélytársam mellett is el tudtam lépni. A többiek talán megfáradt váltósok lehettek. Egyikük Pongrácz Attila volt, akitől Bagodban még kikaptam, másik (Szakos Peti) elhagyásával 1 helyet ugrottam a korcsoportban is. Ezzel viszont üldözötté váltam és jól éreztem hogy nem lassulhatok, mert a végén 40 másodperccel kapott csak ki. A végét ennek megfelelően nehézzé tettem magam számára, még sok előttem levőt láttam, de már csak messziről. Közben még Bálint, mint ismerten jó hajrás ellépett még mellettem. Az utolsó km-t végigerőltetve, 1:28.37-tel értem célba. (abszolút 21. és korcsoportos 8.)
Korpa után szabadon még néhány gondolat számvetésképpen. Az idén a nyári maraton után csak ősszel kezdtem versenyezni, a bagodi versenyig nem futottam félmaratont. A formám is őszre állt össze, az elért eredmények számomra így is meglepően jók lettek. Talán most érett be a sok eddig lefutott kilométer és a rövid versenyek (Tekenye, Hosszúpereszteg) a gyorsító edzésekkel együtt adtak egy kis sebességet. A jövőt tekintve magam részéről is maratonban látok kisebb-nagyobb potenciált, félmaratonnál már minden percért keményen meg kell(ene) dolgoznom. ( Bár 1:41 után is ezt gondoltam 2 éve :-))
Nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen időt fogok futni. Bár az eszembe jutott, hogy tavaly is itt javítottam tavasszal és ez egy gyors pálya.
A rajtnál igyekeztem előre állni, hogy ne kelljen túl sok embert kerülgetni. Gyorsan kezdtem, a 2. boly után futottunk néhányan egymástól kisebb távolságokra. Bálint ért mellém még az elején, aztán meglepve láttam, hogy nem lép el tőlem. A 4 perc alatti első három-négy kilométer ijesztően hatott az órámra pillantva, bár nem esett rosszul. Eszembe jutott, hogy a 100 km-es váltókor ez csúnyán megbosszulta magát, de az ellenfelek húztak magukkal. A mi mezőnyünk nem volt olyan eseménydús és izgalmas, mint Korpáéké. 7 km-nél ment el mellettünk egy fiatalabb srác, egyébként egy somlói sólyommal futottunk végig együtt, az össztáv alatt végül 100 m-t kaptam tőle.
Az emelkedő tisztázta nálunk is az erőviszonyokat. Bár engem is nagyon megfogott( 4:10-es addigi átlagtempót 4:16-ra emelte), két vetélytársam mellett is el tudtam lépni. A többiek talán megfáradt váltósok lehettek. Egyikük Pongrácz Attila volt, akitől Bagodban még kikaptam, másik (Szakos Peti) elhagyásával 1 helyet ugrottam a korcsoportban is. Ezzel viszont üldözötté váltam és jól éreztem hogy nem lassulhatok, mert a végén 40 másodperccel kapott csak ki. A végét ennek megfelelően nehézzé tettem magam számára, még sok előttem levőt láttam, de már csak messziről. Közben még Bálint, mint ismerten jó hajrás ellépett még mellettem. Az utolsó km-t végigerőltetve, 1:28.37-tel értem célba. (abszolút 21. és korcsoportos 8.)
Korpa után szabadon még néhány gondolat számvetésképpen. Az idén a nyári maraton után csak ősszel kezdtem versenyezni, a bagodi versenyig nem futottam félmaratont. A formám is őszre állt össze, az elért eredmények számomra így is meglepően jók lettek. Talán most érett be a sok eddig lefutott kilométer és a rövid versenyek (Tekenye, Hosszúpereszteg) a gyorsító edzésekkel együtt adtak egy kis sebességet. A jövőt tekintve magam részéről is maratonban látok kisebb-nagyobb potenciált, félmaratonnál már minden percért keményen meg kell(ene) dolgoznom. ( Bár 1:41 után is ezt gondoltam 2 éve :-))
2011. november 12., szombat
Sárvár Fürdő őszi félmaraton 2011-11-12
Az ősz eleji dimbes-dombos, illetve hegyi versenyeknél már megpengettem, hogy elcsalom a dombos edzéseimet, vagyis inkább nem futok igazából emelkedőket. Ott még nem, de ma visszaütött. Azért nem kell tragédiára gondolni, sőt, de levonom a tanulságokat...
A szakosztályvezetéstől (azaz Asitól) egész konkrét utasítást kaptam, fussak 1:18:59-et. Azért ennyire még nem tudom kicentizni az időeredményemet, de feltétlenül kellett hozzá egy erős mezőny. No és egy normális tempó az elejétől fogva, mert ha elalszok közvetlenül a rajt után, akár meg is nyerhetem az egészet, abból PB már nem lesz.
Rajtam kívül még öt 1:20 alatti futó sorakozott fel a termál parkolójában, szóval gyorsan megállapíthattam, már a hatodik helyhez is tolni kell rendesen a szekeret.
Toltam is, amíg bírta a szekér rúdja :)
A rajtból a szokás szerint gyorsan kilőttünk, 2km után már csak hatunk maradt az élen, de úgy éreztem, néha csak dadog a tempó. Garami, Nagy Gabi, Zsódér Zsolt, Fábrics Gabi (ő sajnos megsérült nem sokkal később és leszakadt) és Kasza András ide vagy oda, sokszor én vittem őket. De nekem mennem kellett (lásd még: szakosztályvezetés kívánsága), nem érdekelt, hogy első leszek vagy hatodik, időre hajtottam. Amikor úgy véltem, hogy nagyon bealudtunk, mentem elől és nagyon jól is esett a futás, egészen a több mint 1km hosszan kanyargó hegy aljáig (12km).
Aztán itt „beragadtam”az Árpival együtt, a többiek erős tempóval zúztak felfelé: csak érzékeltetésképpen: én is csak 4:18-ig lassultam, de az első kettő, mintha szembe jött volna, úgy futottak el tőlem... Na, itt már szenvedtem rendesen, be kell, hogy valljam. Az emelkedőre jövőre készülnöm kell valamit már, mert erre akár fél percem is rámehetett a végeredményt tekintve.
Na, de ott tartottam, hogy hárman elmentek, Árpi pedig kissé mögöttem, amikor ráfordultunk Sótonynál a hullámvasútra. Asi bíztató szavai csak épphogy eljutottak a tudatomig, onnan jórészt a túlélésre mentem: a többiek távolodni látszódtak és nem volt bennem elég kraft a felzárkózásra. Olyannyira nem, hogy Árpi is elment mellettem a 18. kilométernél.
Annyira rettenet módon (ha van ilyen kifejezés, ha nincs) végül nem kaptam ki, a második (Nagy Gabi) is csak alig egy perccel ért be előttem, ám ez a valóságban már-már zavaróan távolinak tűnt...
Na, de a sok negatívum után mondom a lényeget: még így is sikerült egyéni legjobbat (PB) futnom, aminek azért már tudtam örülni: 1:18:31 (átlagpulzus:168), abszolút 5., korcsoport 2.
Eredmények.
Most akkor némi számvetés következik 2011-ről és a hogyan továbbról.
Idén egyszer sem futottam ezelőtt 1:20 alatt, és bár mindig megvolt az oka (kisebb sérüléssel küszködtem vagy éppen kevéssel utána voltam, melegben, hullámos vagy terepes pályán zajlott a verseny), bizonyítanom kellett főleg magamnak, hogy azért nem kell még temetni. Erre a mai nap tökéletes alkalmat adott és szerencsére tudtam is élni vele.
Bár most úgy érzem, az igazi potenciál maratonon van még bennem (itt nyilván nem Rudi 2:40 alatti jóslatára gondolok, az kincstári optimizmusként értékelve is jó erős túlzás), ezek után nem mondhatok le újabb félmaratoni PB-kről sem. Egy 1:17:xx formájú eredmény egy sík pályán (vagy felkészülve a dombokra is) és megfelelő mezőnyben még kijöhet (jobb már aligha), ezt még jó lenne elmondani magamról.
Befejezésképpen még reményemet szeretném kifejezni az iránt, hogy a többiek is talán tollat ragadnak és lejegyzik a mai élményeiket, mert többen is nagy PB-t futottak.
Sólyomnak és Évinek pedig gratula a családalapítás második fázisának sikeres teljesítéséért:)
A szakosztályvezetéstől (azaz Asitól) egész konkrét utasítást kaptam, fussak 1:18:59-et. Azért ennyire még nem tudom kicentizni az időeredményemet, de feltétlenül kellett hozzá egy erős mezőny. No és egy normális tempó az elejétől fogva, mert ha elalszok közvetlenül a rajt után, akár meg is nyerhetem az egészet, abból PB már nem lesz.
Rajtam kívül még öt 1:20 alatti futó sorakozott fel a termál parkolójában, szóval gyorsan megállapíthattam, már a hatodik helyhez is tolni kell rendesen a szekeret.
Toltam is, amíg bírta a szekér rúdja :)
A rajtból a szokás szerint gyorsan kilőttünk, 2km után már csak hatunk maradt az élen, de úgy éreztem, néha csak dadog a tempó. Garami, Nagy Gabi, Zsódér Zsolt, Fábrics Gabi (ő sajnos megsérült nem sokkal később és leszakadt) és Kasza András ide vagy oda, sokszor én vittem őket. De nekem mennem kellett (lásd még: szakosztályvezetés kívánsága), nem érdekelt, hogy első leszek vagy hatodik, időre hajtottam. Amikor úgy véltem, hogy nagyon bealudtunk, mentem elől és nagyon jól is esett a futás, egészen a több mint 1km hosszan kanyargó hegy aljáig (12km).
Aztán itt „beragadtam”az Árpival együtt, a többiek erős tempóval zúztak felfelé: csak érzékeltetésképpen: én is csak 4:18-ig lassultam, de az első kettő, mintha szembe jött volna, úgy futottak el tőlem... Na, itt már szenvedtem rendesen, be kell, hogy valljam. Az emelkedőre jövőre készülnöm kell valamit már, mert erre akár fél percem is rámehetett a végeredményt tekintve.
Na, de ott tartottam, hogy hárman elmentek, Árpi pedig kissé mögöttem, amikor ráfordultunk Sótonynál a hullámvasútra. Asi bíztató szavai csak épphogy eljutottak a tudatomig, onnan jórészt a túlélésre mentem: a többiek távolodni látszódtak és nem volt bennem elég kraft a felzárkózásra. Olyannyira nem, hogy Árpi is elment mellettem a 18. kilométernél.
Annyira rettenet módon (ha van ilyen kifejezés, ha nincs) végül nem kaptam ki, a második (Nagy Gabi) is csak alig egy perccel ért be előttem, ám ez a valóságban már-már zavaróan távolinak tűnt...
Na, de a sok negatívum után mondom a lényeget: még így is sikerült egyéni legjobbat (PB) futnom, aminek azért már tudtam örülni: 1:18:31 (átlagpulzus:168), abszolút 5., korcsoport 2.
Eredmények.
Most akkor némi számvetés következik 2011-ről és a hogyan továbbról.
Idén egyszer sem futottam ezelőtt 1:20 alatt, és bár mindig megvolt az oka (kisebb sérüléssel küszködtem vagy éppen kevéssel utána voltam, melegben, hullámos vagy terepes pályán zajlott a verseny), bizonyítanom kellett főleg magamnak, hogy azért nem kell még temetni. Erre a mai nap tökéletes alkalmat adott és szerencsére tudtam is élni vele.
Bár most úgy érzem, az igazi potenciál maratonon van még bennem (itt nyilván nem Rudi 2:40 alatti jóslatára gondolok, az kincstári optimizmusként értékelve is jó erős túlzás), ezek után nem mondhatok le újabb félmaratoni PB-kről sem. Egy 1:17:xx formájú eredmény egy sík pályán (vagy felkészülve a dombokra is) és megfelelő mezőnyben még kijöhet (jobb már aligha), ezt még jó lenne elmondani magamról.
Befejezésképpen még reményemet szeretném kifejezni az iránt, hogy a többiek is talán tollat ragadnak és lejegyzik a mai élményeiket, mert többen is nagy PB-t futottak.
Sólyomnak és Évinek pedig gratula a családalapítás második fázisának sikeres teljesítéséért:)
2011. november 6., vasárnap
Sri Chinmoy félmaraton Győr 2011-11-06
Ilyen se volt még, hogy valaki megelőzzön – blogírásban :) Bandi most megtette. Mentségemre szóljon, hogy neki a november hatodika kiemelt napként kerül majd be az edzésnaplójába, hisz jelentőset javított egyéni maratoni legjobbján, leírni is felemelő: több, mint negyed órát (3:30-ra!), és ha így folytatja, hamarosan nem csak blogírásban fog elém kerülni! Kriszta pedig szintén dobogóra állhatott korosztályában félmaratonon (2.hely), igazán sportos család!
Nekem ma szintén félmaraton jutott meglehetősen csípős, szeles időben, reggel nyolcas indulással. Lett volna affinitásom maratonhoz is, de a jövő héten esedékes Sárvár miatt úgy gondoltam, jobb a békesség. Eddig talán csak a Roli futott az egyesületből két éve Győrben, ezért kicsit bemutatnám a pályát (ő ezt a részt kihagyhatja, vagy stréberségből elolvashatja:) ).
Egy kör kicsit több mint 7km, ebből aszfalt kb. 500 méter, erdei földút talán 5km, a maradék 1.5km pedig futáshoz már-már kellemetlenül mély köves zúzalékos tökegyenes töltés az etapok végén. Jórészt erdőben haladt a verseny, amit egyébként nagyon kedvelek.
Nekem ma szintén félmaraton jutott meglehetősen csípős, szeles időben, reggel nyolcas indulással. Lett volna affinitásom maratonhoz is, de a jövő héten esedékes Sárvár miatt úgy gondoltam, jobb a békesség. Eddig talán csak a Roli futott az egyesületből két éve Győrben, ezért kicsit bemutatnám a pályát (ő ezt a részt kihagyhatja, vagy stréberségből elolvashatja:) ).
Egy kör kicsit több mint 7km, ebből aszfalt kb. 500 méter, erdei földút talán 5km, a maradék 1.5km pedig futáshoz már-már kellemetlenül mély köves zúzalékos tökegyenes töltés az etapok végén. Jórészt erdőben haladt a verseny, amit egyébként nagyon kedvelek.
A választható versenytávok: 7km, 21.1km, 42.2km, ahol mindenkit egyszerre rajtoltattak. Azaz az első körben számíthattam jobban versenyszituációra, akkor is a rövid távosokkal. Ez utólag be is jött, hisz másodpercek híján „megnyertem” a 7km-t is, a nálam jóval zsengébb korú győzteseket a töltésen már csak a görcs rángatta, pedig voltak már hozzám képest többszáz méteres előnyben is előtte. Ezek a mai fiatalok, ejnye :)
Azt láttam, hogy a félmaratoni második annyira nincs lemaradva (mondjuk percen belül érkezett), de azt is tudtam, hogy innentől előttem max. lekörözötteket fogok érzékelni, hátrafelé pedig nem ildomos tekintgetni. Nem is tettem; amit viszont tettem, az a dolgom, magyarul próbáltam koncentráltan tartani a sebességem, mintegy érzésre (ennek sikerességéről majd később).
A második kör végére, miután az egyre ellenszelesebb kavicsos töltést valahogy’ újra letudtam, már messze leszakadtak tőlem a többiek, innentől főleg arra koncentráltam, hogy mire harmadszorra is felérek a töltésre, még legyen erőm ne csak „zombiként” kapálózni. Egyszer a Tamás fejezte ki így magát egy ultrafutása leírásakor, miszerint nem szerette volna ilyen módon befejezni a versenyét.
Úgy éreztem, hogy lassulok, de azért a körözések alkalmával bele-belegyorsítottam, adva némi versenyhangulatot is az élményhez. Aztán a töltésen még áthúztam magam (az egyre erősödő szél kíséretében), hogy aztán felérjek a rövid aszfaltos szakaszra és élvezzem végre a „normális futás” nyújtotta élvezeteket.
Az időm a körülményekből is adódóan felejtős lett (1:23:24), amit a plusz 100méter miatt jótékonyan 1:23:00-ra szelidítenék.
Eredmények.
Szinte hihetetlen, de mindhárom köröm 27’48”-as lett, 163-as átlagpulzus mellett. Jó lett volna ténylegesen is versenyezni egy jobb időeredmény reményében, de ezt az örömöt majd Sárváron próbálom megszerezni magamnak. No nem mintha amiatt aggódnék, hogy hasonlóan „eseménytelenül” fog az is zajlani, mint a mai.
A szervezés kissé érdekes mutatványokat is produkált, főleg eredményhirdetéskor, például engem még a korcsoportban is csak másodikként hirdettek ki, no és a versenyóra is 10 percet késett, pedig hogy’ megörültem, amikor a befutónál 1:13-nál intettek le. Majd legközelebb (azaz soha) futok ténylegesen is ilyet valahol. :)
Sri Chinmoy, Győr
Ma rendezték Győrben a 14. Sri Chinmoy maratont. Az Aszfaltszaggatókat hárman képviseltük, Kriszti, Korpa és én.
Mindenképpen szerettem volna mostanában egy maratont teljesíteni. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, mire vagyok képes őszi hőmérsékleti viszonyok között (a keszthelyi kánikulai 3:49-hez képest), másrészt bár hosszabb futásokban nem bővelkedtek edzéseim mostanában, az utóbbi hetek eredményei alapján is jó formában éreztem magam. Úgy terveztem, hogy megpróbálok egyenletes tempót menni 5 perces ezrekkel, mert ezt tarthatónak véltem a végéig.
A győri versenyek jellemzője, hogy reggel 8-kor kezdődnek, ezért egy nappal korábban már elutaztunk és így nem kellett 4-kor kelni. A frissítéseket nem terveztem meg különösebben, egy proteinszeletet vittem magammal, az állomások elég gyakran és bőséges kínálattal vártak minket. Az időjárás részben kegyes volt hozzánk a jól futható 11 fokkal, csak a szélerősség és irány volt kedvezőtlen. Ahol hátszelünk lett volna, ott erdőben nem volt észlelhető, de a töltésen meg demoralizálóan erősen szembefújt.
A rajt nem volt zökkenőmentes, mert megint túl hátulról indultam és 3 futam embereit kellett kerülgetni. Igyekeztem magam a tervezetthez tartani és ez sokkal jobban sikerült, mint Keszthelyen. Gyakorlatilag az első öt kör (7 km) 4:57-es tempóval ment, jelentősebb pulzusemelkedés nélkül. Érdekesen alakult a helyzet viszont a körülöttem futó többi emberhez
képest. Bérczes Edit tavalyi Sárvári 12 óráson elhangzott mondata jutott eszembe, hogy "nem az elején kell versenyezni". Olyan 6-7 versenyzőre emlékszem, akik nem eszerint taktikáztak. A környékemen, volt hogy jóval előttem futottak az elején, de az utolsó körre már mind lemaradtak. A frissítésekre sem kellett most annyira figyelnem, 1 proteinszelet és néhány pohár folyadék elégnek bizonyult.
Az ötödik kör végén még jött a már szokásossá váló (Írottkő) vegetatív nehézség, (hasmenés) ami az utolsó körben realizálódott kb 1 perc veszteséget okozva. Innen már csak a tempómat próbáltam tartani, kicsit kezdtek beállni az izmaim. Nagy különbség volt a keszthelyi maratonhoz képest, hogy az elfáradás csak enyhe izomfájdalomban és sebességcsökkenésben, nem pedig durva pulzusemelkedésben mutatkozott meg. Még átküzdöttem magam a nagyon kellemetlen kavicsos töltésen és már csak a célba kellett befutnom. A hivatalos idő 3:32 lett. Viszont hozzá tartozik, hogy a pálya legalább 300 méterrel hosszabb volt. Roli is hosszabbnak mérte tavaly.
A stopperemet 42,2-nél kört nyomva még éppen befértem a 3:30-ba. Ez korcsoportos 3. helyet jelentett.
Mindenképpen szerettem volna mostanában egy maratont teljesíteni. Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, mire vagyok képes őszi hőmérsékleti viszonyok között (a keszthelyi kánikulai 3:49-hez képest), másrészt bár hosszabb futásokban nem bővelkedtek edzéseim mostanában, az utóbbi hetek eredményei alapján is jó formában éreztem magam. Úgy terveztem, hogy megpróbálok egyenletes tempót menni 5 perces ezrekkel, mert ezt tarthatónak véltem a végéig.
A győri versenyek jellemzője, hogy reggel 8-kor kezdődnek, ezért egy nappal korábban már elutaztunk és így nem kellett 4-kor kelni. A frissítéseket nem terveztem meg különösebben, egy proteinszeletet vittem magammal, az állomások elég gyakran és bőséges kínálattal vártak minket. Az időjárás részben kegyes volt hozzánk a jól futható 11 fokkal, csak a szélerősség és irány volt kedvezőtlen. Ahol hátszelünk lett volna, ott erdőben nem volt észlelhető, de a töltésen meg demoralizálóan erősen szembefújt.
A rajt nem volt zökkenőmentes, mert megint túl hátulról indultam és 3 futam embereit kellett kerülgetni. Igyekeztem magam a tervezetthez tartani és ez sokkal jobban sikerült, mint Keszthelyen. Gyakorlatilag az első öt kör (7 km) 4:57-es tempóval ment, jelentősebb pulzusemelkedés nélkül. Érdekesen alakult a helyzet viszont a körülöttem futó többi emberhez
képest. Bérczes Edit tavalyi Sárvári 12 óráson elhangzott mondata jutott eszembe, hogy "nem az elején kell versenyezni". Olyan 6-7 versenyzőre emlékszem, akik nem eszerint taktikáztak. A környékemen, volt hogy jóval előttem futottak az elején, de az utolsó körre már mind lemaradtak. A frissítésekre sem kellett most annyira figyelnem, 1 proteinszelet és néhány pohár folyadék elégnek bizonyult.
Az ötödik kör végén még jött a már szokásossá váló (Írottkő) vegetatív nehézség, (hasmenés) ami az utolsó körben realizálódott kb 1 perc veszteséget okozva. Innen már csak a tempómat próbáltam tartani, kicsit kezdtek beállni az izmaim. Nagy különbség volt a keszthelyi maratonhoz képest, hogy az elfáradás csak enyhe izomfájdalomban és sebességcsökkenésben, nem pedig durva pulzusemelkedésben mutatkozott meg. Még átküzdöttem magam a nagyon kellemetlen kavicsos töltésen és már csak a célba kellett befutnom. A hivatalos idő 3:32 lett. Viszont hozzá tartozik, hogy a pálya legalább 300 méterrel hosszabb volt. Roli is hosszabbnak mérte tavaly.
A stopperemet 42,2-nél kört nyomva még éppen befértem a 3:30-ba. Ez korcsoportos 3. helyet jelentett.
2011. november 4., péntek
ZASZ-Kanizsai Futóklub, a számok tükrében
Most, hogy – mondjuk úgy – virtuálisan elszaladtunk egészen a Holdig, érdekes lehet az eredmények tekintetében is végignézni az év versenyeit, elsősorban azokra fókuszálva, amelyeken face-to-face, mindkét egyesület tagjai szerepeltek. Próbálok némi sorrendet is belecsempészni az érdekesség kedvéért. (ZASZ-Kanizsa)
Kezdjük máris a végével: ahogy Roli már szépen összefoglalta, a 384 403km 119 futó teljesítményéből jött össze, ebből a hat legtöbb kilométert gyűjtő futót fele-fele arányban adta a két klub. Nem meglepő módon Lubics Szilvi (mostantól: Szilvi) gyűjtötte magasan a legtöbbet, második helyem (Korpa) egyben jó 5e km hátrányt is a nyakamba sózott. Aztán már közel sem ekkora különbséggel Lakatos Roland (Roli), Sznopek József (Sznupi), Szabó Béla (Wojtek(nála 2 év lett csak figyelembe véve)) és Kasz Ferenc (Keszi) következtek. (1-1)
Innentől elképzelhető, hogy kihagyok néhány fontos eseményt, ezt jelezzétek és pótlom a hiányosságokat. Vagy inkább pótoltatom a reklamáció feladójával, szóval nem ér annyit az egész :)
Máris lehet reklamálni: Talán (?) a sárvári félmaratonnal kezdődött a „közös” szezon, itt Korpa, Köves Peti, Szittár Rudi(Rudi), Sznupi sorrend alakult ki, míg a hölgyek között Sifter Andi(Andi), Hadnagy Ági (Ági) hozta el az arany és bronzérmet, Tóth Nikolett (Niki), Vajda Anita(Iljusin) 6./8.-ak lettek. (2-0)
Áprilisból a 12/24 órás sárvári verseny emelkedik ki, ott is a hölgyek versengése: Andi és Iljusin holtversenyben lettek másodikak, míg a férfiaknál Lubics György (Gyuri) remek futással bronzérmet szerzett, Rudy képviselte a ZASZ-t, 100km felett futott ő is.
A borzasztóan kemény 24 órás versenyszámban Wojtek egy hellyel előzte meg Tölli Tamást.
Női váltó: a Ka-Csa csapat második, a ZASZ leányok a 4. helyet hozták.
A férfi váltót a ZASZ első csapata nyerte, Kanizsa ott nem indított egységet. (1-4)
Első „hazai rendezésű” esemény: Nagykanizsa-Zalakaros, immár félmaratoni távon. A hölgyeknél Ági (3.), Niki (6.), a férfiaknál Korpa(4.), Gadányi Bálint (7.) (Bálint), Roli (9.) volt ezúttal a sorrend. A váltóknál vegyes csapatokat látok mindenütt. (2-0)
Keszthelyi Kilométerek: A kánikulában megrendezett versenyen női félmaratonon Ági 7., Niki 24. lett, maratoni távon Szilvi nyert, Iljusin az 5. helyet csípte meg, Gyömbér Viki a 9. helyen zárt. A férfi maratoni mezőnyben Bálint 4. helye több mint remek teljesítmény, Gyuri pedig 12. lett. Korpa feladta a versenyt. (1-2)
Nyáron jópár eseményen vagy egyik, vagy másik klub tagjai vettek részt, kivétel talán az UltraBalaton 212km, ahol Szilvi remek idővel nyerte a női versenyt, míg a férfiaknál Rudolf Tamás(Csika) (20.), Wojtek (25.), Gyuri(32.), Tölli Tamás (55.) sorrend alakult ki. (0-1)
100km-es OB: egyéniben Szilvi és Iljusin indultak csak női vonalon, Roli bronzérmet hozott haza. Maratonon a hölgyek között Andi nyert, a férfiaknál Kovács Balázs. (2-2)
Újabb saját verseny következett, immár ősszel, a Kanizsai Futófesztivál. A kemény, 50km-es távon a hölgyek versenyét Andi nyerte Niki előtt, az erősebb nemnél a Kanizsai fölényt jelzi, hogy Vránics Laci(2.), Csika(3.) és Sznupi(8.) mellett a ZASZ-t csak Rudi(9.) képviselte.
Félmaratonon: Ági a hölgyeknél, az erősebb nemnél pedig Korpa nyert, utóbbi Bálint és Roli előtt, azaz a két klub kéviselői foglalták el az egész dobogót. (3-1)
Végezetül pedig a ZASZ bringautas futóversenye (Szaggasd az Aszfaltot) érdemel említést: női félmaratonon Andi és Ági kibérelte magának a dobogó legfelső fokát, Niki 7. lett, míg a fiúknál Roli (2.), Bálint (4.), Keszei Bandi, Járfás Gyula, Rudi, Dávid Attila, Csika (7.-11.) értek el előkelő helyezéseket. (2-0)
Összesen: 14-11
Most pedig álljanak itt a kiemelkedő eredmények, amiben viszont egyértelmű kanizsai fölény mutatkozik: elsősorban ultratávokon jeleskedtek a Futóklubosok, nem is akárhogyan: Druskó Zsófi Almádiban országos bajnok lett a 12 óráson (111.7km), Szilvi ugyanott 6 óra alatt futott országos rekordot (75.77km), míg Gyuri a félnapos számban éppen lemaradt a dobogóról(128.9km).
Csika a tavaszi többnapos Balaton Maratonon nyújtott kiemelkedőt, majd az újjáéledő Bécs-Budapest egyéni számában is újfent bizonyította affinitását az ultratávok iránt.
Bálint kerek 3 órás (Keszthely), majd 2:57-es (Budapest), Korpa 2:54-es (Bagod) maratonjai szintén ide kívánkoznak, viszont a pálmát toronymagasan Szilvi Spartathlonon aratott győzelme viszi, gondolom nem kell különösebb magyarázat mindehhez.
Saját érdekünkben azt javaslom, egyezzünk ki egy békés döntetlenben :)
Gratulálok a két futóklub tagjainak, példás lehet mások számára is az együttműködésünk és bár lehet ilyen-olyan sorrendet felállítani a játék kedvéért, a futás/mozgás szeretete köt igazán minket össze.
Ja, és még nincs vége ennek az évnek sem :)
Kezdjük máris a végével: ahogy Roli már szépen összefoglalta, a 384 403km 119 futó teljesítményéből jött össze, ebből a hat legtöbb kilométert gyűjtő futót fele-fele arányban adta a két klub. Nem meglepő módon Lubics Szilvi (mostantól: Szilvi) gyűjtötte magasan a legtöbbet, második helyem (Korpa) egyben jó 5e km hátrányt is a nyakamba sózott. Aztán már közel sem ekkora különbséggel Lakatos Roland (Roli), Sznopek József (Sznupi), Szabó Béla (Wojtek(nála 2 év lett csak figyelembe véve)) és Kasz Ferenc (Keszi) következtek. (1-1)
Innentől elképzelhető, hogy kihagyok néhány fontos eseményt, ezt jelezzétek és pótlom a hiányosságokat. Vagy inkább pótoltatom a reklamáció feladójával, szóval nem ér annyit az egész :)
Máris lehet reklamálni: Talán (?) a sárvári félmaratonnal kezdődött a „közös” szezon, itt Korpa, Köves Peti, Szittár Rudi(Rudi), Sznupi sorrend alakult ki, míg a hölgyek között Sifter Andi(Andi), Hadnagy Ági (Ági) hozta el az arany és bronzérmet, Tóth Nikolett (Niki), Vajda Anita(Iljusin) 6./8.-ak lettek. (2-0)
Áprilisból a 12/24 órás sárvári verseny emelkedik ki, ott is a hölgyek versengése: Andi és Iljusin holtversenyben lettek másodikak, míg a férfiaknál Lubics György (Gyuri) remek futással bronzérmet szerzett, Rudy képviselte a ZASZ-t, 100km felett futott ő is.
A borzasztóan kemény 24 órás versenyszámban Wojtek egy hellyel előzte meg Tölli Tamást.
Női váltó: a Ka-Csa csapat második, a ZASZ leányok a 4. helyet hozták.
A férfi váltót a ZASZ első csapata nyerte, Kanizsa ott nem indított egységet. (1-4)
Első „hazai rendezésű” esemény: Nagykanizsa-Zalakaros, immár félmaratoni távon. A hölgyeknél Ági (3.), Niki (6.), a férfiaknál Korpa(4.), Gadányi Bálint (7.) (Bálint), Roli (9.) volt ezúttal a sorrend. A váltóknál vegyes csapatokat látok mindenütt. (2-0)
Keszthelyi Kilométerek: A kánikulában megrendezett versenyen női félmaratonon Ági 7., Niki 24. lett, maratoni távon Szilvi nyert, Iljusin az 5. helyet csípte meg, Gyömbér Viki a 9. helyen zárt. A férfi maratoni mezőnyben Bálint 4. helye több mint remek teljesítmény, Gyuri pedig 12. lett. Korpa feladta a versenyt. (1-2)
Nyáron jópár eseményen vagy egyik, vagy másik klub tagjai vettek részt, kivétel talán az UltraBalaton 212km, ahol Szilvi remek idővel nyerte a női versenyt, míg a férfiaknál Rudolf Tamás(Csika) (20.), Wojtek (25.), Gyuri(32.), Tölli Tamás (55.) sorrend alakult ki. (0-1)
100km-es OB: egyéniben Szilvi és Iljusin indultak csak női vonalon, Roli bronzérmet hozott haza. Maratonon a hölgyek között Andi nyert, a férfiaknál Kovács Balázs. (2-2)
Újabb saját verseny következett, immár ősszel, a Kanizsai Futófesztivál. A kemény, 50km-es távon a hölgyek versenyét Andi nyerte Niki előtt, az erősebb nemnél a Kanizsai fölényt jelzi, hogy Vránics Laci(2.), Csika(3.) és Sznupi(8.) mellett a ZASZ-t csak Rudi(9.) képviselte.
Félmaratonon: Ági a hölgyeknél, az erősebb nemnél pedig Korpa nyert, utóbbi Bálint és Roli előtt, azaz a két klub kéviselői foglalták el az egész dobogót. (3-1)
Végezetül pedig a ZASZ bringautas futóversenye (Szaggasd az Aszfaltot) érdemel említést: női félmaratonon Andi és Ági kibérelte magának a dobogó legfelső fokát, Niki 7. lett, míg a fiúknál Roli (2.), Bálint (4.), Keszei Bandi, Járfás Gyula, Rudi, Dávid Attila, Csika (7.-11.) értek el előkelő helyezéseket. (2-0)
Összesen: 14-11
Most pedig álljanak itt a kiemelkedő eredmények, amiben viszont egyértelmű kanizsai fölény mutatkozik: elsősorban ultratávokon jeleskedtek a Futóklubosok, nem is akárhogyan: Druskó Zsófi Almádiban országos bajnok lett a 12 óráson (111.7km), Szilvi ugyanott 6 óra alatt futott országos rekordot (75.77km), míg Gyuri a félnapos számban éppen lemaradt a dobogóról(128.9km).
Csika a tavaszi többnapos Balaton Maratonon nyújtott kiemelkedőt, majd az újjáéledő Bécs-Budapest egyéni számában is újfent bizonyította affinitását az ultratávok iránt.
Bálint kerek 3 órás (Keszthely), majd 2:57-es (Budapest), Korpa 2:54-es (Bagod) maratonjai szintén ide kívánkoznak, viszont a pálmát toronymagasan Szilvi Spartathlonon aratott győzelme viszi, gondolom nem kell különösebb magyarázat mindehhez.
Saját érdekünkben azt javaslom, egyezzünk ki egy békés döntetlenben :)
Gratulálok a két futóklub tagjainak, példás lehet mások számára is az együttműködésünk és bár lehet ilyen-olyan sorrendet felállítani a játék kedvéért, a futás/mozgás szeretete köt igazán minket össze.
Ja, és még nincs vége ennek az évnek sem :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)